Amikor a régi házunk felújításába kezdtünk, az első gondolatom az volt, mennyire egyszerű lesz csak kidobni a lebontott tetőanyagokat. Aztán ránéztem a számlára, amit a sittes konténerért és a lerakodásért kértek, és rájöttem, hogy kincsesbánya a tetőn: így hasznosítsd újra a régi tetőcserép és gerenda anyagát, hogy ne a sittes konténerben végezze a vagyonod. A tetőfedő anyagok és a tartószerkezet fája sokszor olyan érték, amit kár lenne veszni hagyni, hiszen az időjárásállóságuk vagy épp a patinás megjelenésük rengeteg lehetőséget rejt a kertben vagy a lakás belső tereiben.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a bontás utáni zűrzavarban mindent egy kalap alá vesznek. Pedig a régi gerendák gyakran százévesnél is idősebb, kemény fenyőből vagy tölgyből készültek, olyan minőségben, amit ma már aranyáron mérnének egy tüzépen. A cserép pedig, ha nem is tökéletes állapotú, a rusztikus stílusú kerti projektek ékköve lehet.
A mai építőanyagok gyakran ipari technológiával készülnek, így hiányzik belőlük az a karakteres vonás, amit a kézzel vetett vagy a kézzel faragott fa hordoz. Amikor megőrzöd ezeket, nemcsak pénzt spórolsz meg a konténerdíjon, hanem egy darabka történelemnek is új életet adsz a portádon.
A gerendák a ház vázát alkották, így a legtöbb esetben masszívak és megbízhatóak. Mielőtt bármit terveznél velük, tisztítsd meg őket a szögektől és a drótoktól, majd egy alapos csiszolás után csodás dolgok sülhetnek ki belőlük.
A faanyagnál mindig figyelj a szúmentességre. Ha a gerendák belseje már porlad, akkor nem érdemes tartószerkezetnek használni őket. Egy alapos gomba- és rovarölő kezelés azonban csodákra képes, és hosszú évekre konzerválhatja az anyagot.
A cserépnél kicsit más a helyzet, mert a törött darabok már nem látják el az eredeti funkciójukat. Ám a kertben a funkcionalitás és az esztétika határa elmosódik. A régi hódfarkú cserepek például kiváló kerti dekorációs elemekké válhatnak.
A legfontosabb szempont itt a biztonság. A régi cserepek széle éles lehet, ezért ha olyan helyre teszed, ahol gyerekek vagy háziállatok járnak, érdemes finoman visszacsiszolni az éleket egy sarokcsiszolóval.
Ahhoz, hogy az anyagok hasznosíthatók legyenek, már a bontás során körültekintően kell eljárni. Ha csak ledobálod a cserepet a földre, a fele el fog törni. Érdemes a cserepeket kézről kézre adogatva lehozni a tetőről, a gerendákat pedig daruval vagy csigás emelővel leengedni, ha túl hosszúak.
Ha így kezelsz egy bontást, sokkal több hasznosítható alapanyagod marad a végére, mintha csak az egyszerű utat választanád. Az újrahasznosítás nemcsak a környezetnek jó, hanem a te pénztárcádnak is, hiszen kevesebb új alapanyagot kell venned a későbbi barkácsoláshoz.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kültérre szánt gerendákat nem kezelik megfelelően. A régi fa már hozzászokott a tetőszerkezet alatti védett környezethez, ezért ha hirtelen kiteszed az esőre és a napra, repedezhet vagy vetemedhet. A kültéri lazúrok és olajok használata kötelező, ha azt akarod, hogy a gerendából készült kerti bútorod ne csak egy szezont bírjon ki.
A cserepeknél pedig a rögzítés a kulcs. Ha kerti dekorációt készítesz belőlük, használj flexibilis kültéri ragasztót vagy habarcsot, ami bírja a fagyot. A téli időszakban a víz beszivároghat a résekbe, megfagy, és szétfeszíti a legszebb alkotásodat is, ha nem szigetelted megfelelően a felületet.
Ha mindezt figyelembe veszed, akkor a bontás utáni romhalmazból egy olyan alapanyag-készletet kapsz, amivel a kerted vagy a belső terek berendezése fillérekből megoldható. Az igazi elégedettség pedig az, amikor egy kávé mellett ülsz a saját magad készítette gerendaasztalnál, és tudod, hogy ez az asztal egykor egy régi ház tetején védett az esőtől. Nemcsak stílusos, hanem története is van, amit nem lehet pénzért megvenni egy bútoráruházban. Legyen szó egy kis kreativitásról vagy csak arról, hogy okosan gazdálkodsz azzal, ami a rendelkezésedre áll, a környezettudatos szemlélet mindig kifizetődő.